Az 1973 január 24.-ei párizsi békeszerődéssel, és egyben az Egyesült Államok konfliktusból való hivatalos kilépésével pont 40 évvel és 1 nappal ezelőtt fontos fordulóponthoz érkezett a hidegháború leghosszabb és egyesek szerint legsorsdöntőbb hadiállapota. A tágabb értelemben teljes második indókínai háborúként is emlegetett összetűzéssorozat majd 20 évig (1955- 1975 április 30.) húzódott és a világtörténelem egyik sajtó által is leginkább figyelemmel kísért háborújává vált. Éppen ezért filmek, könyvek ezrei próbálták már magyarázni. Mi pár olyan aspektusára szeretnénk felhívni a figyelmet, melyek kevésbé ismertek.
1. Résztvevő országok
Számtalan ok van, ami miatt a világ közvéleményben elsősorban az USA vesztes háborújaként, egyfajta Dávid- Góliát párharcként maradt meg egész Vietnám, ahol a technikai és számtani hátrányban levő északi kommunistákkal (na és persze az őket hadifelszereléssel támogató Szovjetúnióval meg Kínával , illetve a délen tevékenykedő Vietkonggal.) viaskodva az Egyesült Államok politikai és katonai kudarcot vallott. A történelem egyszerűsítői gyakran elsikkadnak afelett, hogy ha kisebb létszámban is, akár katonai tanácsadóként vagy különleges feladatokat ellátó kisebb egységek harcosaiként, de mindkét oldalon felsorakoztakegyéb országok katonái is. Valójában Dél-Kelet-Ázsiai szövetségi rendszerek összecsapásáról volt szó.
Countries involved in war (1955-1975) |
|
Anti-Communist forces: South Vietnam |
Communist Forces: North Vietnam Supported by: |
2. Néhány veszteség.
A megközelítőleg 2,7 millió amerikaiból aki legalább egy napot Vietnámban szolgált 58 148 főt tartanak halottként vagy eltűntként, 34 000 főt sebesültként. A halottak száma csak a délen tevékenykedő gerillahadsereg a Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front (Vietkong) körében egymillió főre becsülhető. 33 103 amerikai katona 18 éves volt, 31 amerikai család két fiát is elvesztette. Vietnámi adatokat nem találtunk.
3. Alagutak .
Köztudott, hogy a kommunista vietnámi erők előszeretettel használtak föld alatti alagutakat különböző hadi célokra. Csak az ellenséges főváros Saigon ( ma Ho Chi Minh város) alatt 75 mérföld hosszú alagútrendszert ástak, melyet később eredményesen alkalmaztak a város elfoglalásakor. A Cu Chi járatok manapság túrista látványosságként szolgálnak.
4. Jenki veteránok.
Az amerikai vietnámi veteránok körében végzett felmérés szerint közel 74%-uk akkor is újra elmenne a dél-kelet-ázsiai országba, ha előre tudná a végkifejletet.
5. Magyar áldozatok.
Hivatalosan Magyarország nem vett részt a harci összecsapásokban, de az 1973-as béke után felálló négyoldalú Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság (angol mozaikszóval ICCS) egyik tagja hazánk volt. Ennek keretében, váltásban csaknem 570 fő töltött be megfigyelő szerepet. Mind ezen misszió tagjai közül, mind a nyugati államok hadseregeiben harcoló magyarok közül többen haltak hősi halált. Az Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését a Becsület Érdemérmet ( Medal of Honour) Vietnám kapcsán hivatalosan eddig 248-an kapták meg, köztük több elhunyt magyar családnevű katonát is találhatunk.
6. Helikopterháború.
Haditechnikai szempontból az egyik legnagyobb változást az amerikai hadsereg által meghonosított helikopteres csapatmozgatás jelentette. A harci helikopterek csatatéri feltűnése szinte az összes Vietnámról szóló hollywoodi filmben ott van. Olyan nagy számban használták fel a rendkívűl rugalmas új eszközt, hogy a katonák átlagos bevetésen töltött ideje 240 nap per évre nőtt. Összehasonlításképpen ez a második világháborúban még csak átlagosan 40 nap per hadi év volt.
7. Nők a hadseregben.
A Vietnámi háború volt az USA első hadviselése, ahol önkéntes alapon engedélyezték nők résztvételét, ezzel megnyitva az utat teljesjogú katonává válásukhoz a későbbiekben. Majd 7500 fő szolgált elsősorban ápolónőként és technikai segítőként. Veszteségeik elenyészőek voltak.
8. A déli rezsim bűnei.
Abban, hogy a két Vietnám 1975-ben április 30.-án Saigon elfoglalásával gyakorlatilag teljes kommunista uralom alá került nagy szerepe volt annak, hogy az egymást váltó dél-vietnámi vezetők és puccsista tábornokok saját korrupt irányítási módszereik miatt nem tudtak legitimitást szerezni, a többségi társadalom bizalmát elnyerni. 1955 október 23.-tól 1963 november 1.-ig államelnök, saját népe által is gyűlölt Ngô Đình Diệm például választási csalással ragadta magához a hatalmat. Később több békés elégedetlenkedő tüntetést brutális kegyetlenséggel tört le, majd saját vallási meggyőződése miatt (katolikus volt) nyomást gyakorolt a buddhista többségre hitük elhagyására, országát Szűz Máriának ajánlva. Nem véletlen hogy az északi kommunisták támogatottsága, a Vietkong gerilláinak száma a véres háború alatt nem hogy csökkent volna, de folyamatosan nőtt.
9. Sorozás.
Bár az is közkeletű mítosz (háborús filmeknek ebben nagy szerepe van), hogy az USA haderejének döntő többségét kötelező jelleggel sorozták, nagy részük (kb 2/3-uk) önkéntes volt. A halottak 70%-a önkéntes volt.
10. Menekülők.
Saigon eleste után csaknem 2 millió dél-vietnámi menekülő talált új hazát, döntő többségükben USA-ban, Kanadában, Franciaországban, Ausztráliában.